A Fertő-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti értékei miatt bioszféra rezervátummá nyilvánította, hiszen Európa nemzetközi jelentőségű vadvize és a kontinens legnagyobb sósvizű tava, az eurázsiai sztyeppe tavak legnyugatibb képviselője. A Világörökség Bizottság mindazonáltal – Magyarország és Ausztria példamutató együttműködésben és közös irányelvek szerinti előterjesztése alapján – a Fertő-tavat / Neusiedlerseet az azt övező településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. Vitathatatlan: a tó környéke 8000 év óta különböző kultúrák találkozópontja, melyen az emberi tevékenység és a földrajzi környezet evolúciós szimbiózisának eredményeként egy egyedi kulturális tájegység alakult ki. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentős 18-19. századi kastélya pedig jelentős kulturális látnivalót jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság.

A világörökségi felterjesztésben magyar oldalról a Fertő-Hanság Nemzeti Park Fertő-tavi részének teljes területe, valamint Fertőboz, Fertőrákos településközpont műemléki jelentőségű része és kőfejtője, a fertődi Esterházy-, a nagycenki Széchenyi-kastély és környezetük szerepelt (az ütközőzónához tartozó települések: Balf, Nagycenk, Hidegség, Fertőhomok, Hegykő, Fertőszéplak, Sarród, Fertőújlak). Az osztrák fél a Neusiedlersee Seewinkel Nationalpark vizes élőhelyeinek területét és a műemléki védelem alatt álló Rust szabad város belvárosát terjesztette fel.

Fertő-táj

Fertőrákos: 1199-ből való a falu első írásos említése. A török korból származik egyháztörténeti jelentősége, amikor is a Győri Püspökség központja volt a település. Környezeti nevelés szem-pontjából az alábbi természeti, történelmi és kultúrtörténeti értékeknek van szerepe:

  • Kőfejtő: a falu nyugati határánál helyezkedik el a már a rómaiak által is művelt egykori kőbá-nya. Jellegzetes “oszlopcsarnokszerű” szerkezete e korból származik, amikor is felülről lefelé haladva a bányászat során oszlopokat, illetve az ezeket tartó “természetes tetőt” hagytak a rabszolgák feje fölött, akik így az egész évben, minden időjárási viszontagság közepette ter-meltek. A kőbányászat e helyen véglegesen 1948-ban szűnt meg.
    Itt a kőfejtőben lehet a legjobban tanulmányozni az egykori (kb. 12 millió évvel ezelőtti) Pannon beltenger sekélytengeri övezetében keletkezett üledékes mészkövet, a Lajta-mészkőt. Szemmel is megfigyelhető az egykori tengeri élőlények számtalan megkövesedett maradványa. E kövületekben gazdag kőzet adta az egykori Scarbantia, majd Sopron és Bécs falaihoz, épületeihez az alapanyagot. Képzelt időutazást tehetünk a kora középkorba, amikor belegondolunk, hogy a Fertő és Hanság egykori vízi rengetegén keresztül hajókon, kezdetleges uszályokon szállították innen a követ a lápvilág keleti oldalára, többek között az 1206-1212 között felépült Lébényi román stílusú templom építéséhez is.
  • Mithras-szentély: Fertőmeggyes (Mörbish) felé haladva a kerékpárút mellett van a római-korból itt maradt szentély.
  • Pellengér: A jelenlegi Magyarország egyetlen épen megmaradt középkori pellengére figyelhető meg a falu közepe táján.

Püspöki kőfejtő, Fertőrákos

Balf: 1199-ből említik először az oklevelek Farkasd néven. Meg kell említeni a 14. sz-ból származó Szt. Farkas vártemplomot (a temetőben található), az 1773-ban épült Fürdőkápolnát, valamint a Szerb Antal Emlékművet.

Hidegség: 1274-ből származik a falu első írásos emléke. A faluban két jelentősebb nevezetességről érdemes szólni. A település Ny-i végénél áll egy régi, 18. sz-ból származó Harangláb, mely még a Fertő-táj nagy vízrendezései előtt a hidegségi csónakkikötő mellé épült egykor. A falu fölött emelkedő dombon pedig a 13. sz-i, román kori Szt. András Templom jelent látványosságot a szentélyében lévő szintén 13. sz-i eredeti freskóival. A templomot később átépítették, de a szentély még most is magán viseli a román stílusjegyeket.

Fertőhomok: “Praedium Humuky” néven említik a települést először az oklevelek 1274-ben. A település műemlék jellegű épülete (Polgármesteri Hivatal) Ullein József soproni műépítész tervei szerint épült 1901 -ben. A neoromán stílusú, egyhajós, egytornyos római katolikus templom védőszentje Szent Anna.
A templom előtti pilléren áll Szent Antal XVIII. századi szobra, a temető keresztje szintén XVIII. századi: magas talpazaton pikkelydíszes pillér, előtte kesergő Mária-szobra. A pillér feletti Szentháromság-csoport a XIX. századból való. A község lakói többségükben a XVI. században betelepített horvátok. A helyi tamburazenekar és néptánc-együttes az ő hagyományaikat ápolja. Az idősebb korosztály ma is szívesen beszéli a horvát nyelvet, a fiatalok azonban már egyre kevésbé értik és használják. Ezen próbál segíteni az 1998 -ban alakult Horvát Kisebbségi Önkormányzat. Közreműködésével énekkar alakult, horvát nyelvtanulást szervez és élő horvátországi kapcsolatokat alakít ki.

Hegykő: A falu neve pogány áldozati kőre utal. Az első írásos említése “Igku” (Szent kő) néven 1262-ből való. A falu határában termálfürdő működik. Érdemes még a falu főterén lévő szépen faragott pestisoszlopot megemlíteni.

Fertőszéplak: Kő- és bronzkori leletek, római kori emlékek gazdag lelőhelye. 1262-ben említik először oklevelek. Kevésbé közismert, hogy 1668-tól 1773-ig a falu volt a Széchenyi család székhelye. Az egykori Széchenyi-kastély, ahol a “könyvtáralapító” gr. Széchenyi Ferenc is született, ma az iskola mellett elhanyagolt állapotában is lenyűgöző. 1773-ban ugyanis az Esterházyak megszerezték a falut, és a hercegi család a grófi család kastélyát csak gazdasági célokra használta ezután. 1728-ban a Széchenyi család építtette a falunak az impozáns “Mindenszentek” Templomát, amely mellett Kálvária is létesült. A faluban még nagy számban tekinthetők meg típusos magyar tornácos parasztházak, amelyek közül kiemelkedik a falu közepén található Skanzen. A múzeumban a népi építészet hagyományai mellett a Fertő partján élő paraszti lakosság mindennapi élete tárul a látogató szeme elé.

Fertőd: A települést az egykori Süttör és Esterháza községek egyesítéséből hozták létre 1950-ben. Süttör 1313-ban már Sehter néven szerepel egy oklevélben, míg Esterháza a nevét Esterházy Miklóstól kapta 1760-ban. Ő építtette a legnagyobb magyar barokk stílusú kastélyt, amely most részben múzeum. További látnivalók a Kastélypark, a Muzsikaház a Helytörténeti Kiállítással, valamint a Kastélyhoz tartozó Léserdő. Ebben a kocsányos tölgyes erdőben a növénytani és madártani értékek mellet a környezeti nevelés számára érdekes színfoltot jelent a vadas park, könnyen bemutatható erdei nagyvad fajokkal.

Sarród: Sorud néven említik először az okiratok 1313-ban. Szép látnivalót jelentenek a régi faluközpont, valamint a Szt. István Templom közötti Fő utcai szakasz felújított, régi, népi építészeti hagyományait őrző tornácos parasztházai, valamint a faluban az utak mellett elhelyezett emlékszobrok (pl. Pestis-oszlop, Mária-szobor). Sarród hírnevét 1993-tól tovább fokozza a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság központja, az építészeti “remekként” méltán számon tartott Kócsagvár.

Hanság

Osli: A falu nevében még őrzi a Honfoglalás során az ide letelepedett Sur nembeli Osliak emlékét. Ők voltak azok, akik a hanyi mocsarakra és lápokra támaszkodva megalkották az ÉNY-i gyepűt. A falu első írásos említése 1230-ból származik “Villa Osli” alakban. A Kegytemplom barokk főoltára is megtekintésre érdemes.

Lébény: A település múltja a római korba nyúlik vissza. Legnagyobb nevezetessége az 1206-1212 között felépült román kori templom. Ennek építőkövei a Fertő menti mészkőbányákból (Fertőrákos, Szt. Margitbánya) származnak, amelyeket a Fertő és a Hany egykori kiterjedt, összefüggő vízrendszerén szállítottak át. A kövekben kiválóan megszemlélhetők a hajdani Pannon-tenger üledékei. A templom történetéről pontos leírás tájékoztat a főhajó főbejárati részén.

Tárnokréti: A Hanság és a Tóköz határán lévő település előtagja arra utal, hogy királyi tárnokok (termékkezelők) laktak itt. A település szintén lakott volt már a római korban. Környékének természeti viszonyait jelzi, hogy a falu ősi pecsétjén csónak látható két evezőlapáttal. Látványosak a faluban még megmaradt (igaz, elhanyagolt állapotban lévő) régi, náddal fedett népi lakóházak.


  •