A borvidékünk Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke. Eredete egészen a keltákig vezethető vissza. A XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartják számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúlnak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, németajkú gazdák, messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőhegyekbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nemcsak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőknek.

A borvidékünk Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke

A borvidék legértékesebb területe a Fertő tó környéki hegyoldalakon, lankákon, napjainkban mintegy 1500 hektárnyi területet foglal magába. A Világörökség Bizottság a Fertő tavat az azt övező településekkel együtt 2001-ben, mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. A Fertő tó vidéke geológiai és geomorfológiai érdekességek egyedülálló változatosságát tárja elénk. Számos részre osztják a klimatikus határok, így a viszonylag kicsiny területen belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilág létezik: kontinentális alföldi sztyeppei tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin hegyek, értékes szikes puszták, valamint előfordulnak magashegységek is.

A monarchia idejében a szőlőterületek egy borvidéket alkottak a Sopron-Ruszt-Pozsonyi néven és hasonló fajták és művelési módok jellemezték őket. A szőlőskerteket pusztító járványok és a történelem viharai aztán külön fejlődési pályára állították a borvidéket míg ma Ruszt elsősorban a fehér szőlőfajtákról és az aszúról (Ausbruch) híres, addig a Soproni borvidéken a kékszőlő, főleg a kékfrankos termelése kiemelkedő (Sopron a kékfrankos fővárosa), de jelentősek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot, és Pinot noir ültetvények is. A fehérborfajták közül pedig a Zöld veltelini, a Chardonnay, a Tramini, a Zenit, a Sauvignon blanc, és a Korai piros veltelini emelhető ki.

A borvidék érdekessége, hogy az itteni klíma a késői szüretelésű édes borok előállításának is kedvez. Ezek a borok nem új keletűek a vidékünkön, jelenlétük 1524-re vezethető vissza.

Molnár Tibor
Soproni Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke

Kékfrankos legendája

1809-ben a magyarul egy szót sem tudó soproni poncichterek nem sejthették, hogy a lakásaikba bekvártélyozott napóleoni katonák, akik csak terhet és szenvedést jelentettek a városnak, utódaiknak milyen nagyszerű örököt hagynak.

Történt pedig akkor, ahogy a nép emlékezete megőrizte, hogy a katonák élvezték a magyar hon ízletes és bőséges kosztját és a soproni történelmi borvidék ízeit. A kötelező ellátmányon túl a katonák vásárolták a jófajta bort és próbálták feledni a háborús idők veszélyeit. A borosgazdák hamar felismerték, hogy a francia katonák két féle pénzzel rendelkeznek, egy fehér színű háborús pénzzel, melyet a hadikiadások fedezésére készíttetett Napóleon és egy kék színű pénzzel, mely még a régi időkből származott és értékesebb volt. A poncichterek a legjobb boraikat csak a kék színű pénzért voltak hajlandók kimérni és fizetéskor csak annyit mondtak: kék frankot.

A hagyomány szerint erre a kiváló borra ragadt rá a név, kékfrankos, melyet azóta is így emlegetnek Európa számos vidékén. A történet szép, de biztos, hogy nem igaz, hiszen a napóleoni háborúk idején Sopronban is a fehér borok voltak jellemzőek és csak a filoxéra vész (1800-as évek második fele) után jelent meg nagy tömegben a Kékfrankos szőlő.

Ha már a származása a bornak nem előkelő – az ampeológia szerint a Kaszpi-tenger mellől érkezett – a gyógyhatásához kétség nem férhet. A vörösbor háromszoros pozitív élettani hatása köztudomású ám bécsi orvosok a két világháború között megállapították, hogy a soproni szőlőben a borkősavas sók a bél- és gyomorrenyheséget gyógyítják. Az orvosok betegeiknek az akkori Lövér Szállót, ma Hotel Marónit javasolták és a bécsi gyógyturisták nagyszámban ellepték a várost. Kúrálták magukat, kirándultak és ha a Várhely kilátóból megpillantották a Schneeberg havas csúcsait, kicsit otthon is érezték magukat. A szomszédolásnak a II. Világháború vetett véget és sokáig nem érkeztek gyógyturisták Ausztriából.

Taschner Tamás
Fertő-táj Világörökség Magyar Tanácsa Közhasznú Egyesület
ügyvezető

Forrás további információk:


  •