A hatalmas nádrengeteg, az iszapos pocsolyák és a nyílt vízfelület sokszínű madárvilág élettere. Nagy kócsag (Egretta alba), vörös- (Ardea purpurea) és kanalasgém (Platalea leucorodia), nyári lúd (Anser anser), búbos vöcsök (Podiceps cristatus), barna rétihéja (Circus aeruginosus) fészkel itt. A gyékényes nádszegélyekben pedig barkóscinege (Panurus biarmicus), sitke (Lusciniola melanopogon), a parti zónában kékbegy (Luscinia svecica) talál otthonra. Nagy szerepe van e területnek a madárvonulásban is. Énekesmadarak százezrei keresik fel a nádast, több tízezres vetési lúd- (Anser fabalis) és nagy lilik- (Anser albifrons) csapatok tanyáznak a Madárvárta-öbölben és a vele összefüggő, ausztriai Ezüst-tavon. A déli öblök iszapzátonyain apró- (Calidris minuta), havasi- (Calidris alpina) és sarlós partfutók (Calidris ferruginea), pajzsos- (Philomachus pugnax), réti- (Tringa glareola) és erdei cankó (Tringa ochropus) csapatok keresik táplálékukat, de a rétisas (Haliaëtus albicilla), a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis), a batla (Plegadis falcinellus), a halászsas (Pandion haliaëtus), a vándorsólyom (Falco peregrinus) és más ritka madarak szintén előforduló vendégek.

A halállomány jellemző fajai a réti csík (Misgurnus fossilis), a süllő (Lucioperca l.), a csuka (Esox lucius) és a garda (Pelecus cultratus). Értékes és fajgazdag a vízi gerinctelen fauna, s a nádas rovarvilága is számos ritka fajt rejt. Nagy faj- és egyedszámban fordulnak elő például a nádi bagolylepkék (Archanara sp), közöttük ritkább fajok is.

A Kárpát-medencét nyugatról megkerülő vonuló lepkefajok is sokszor útba ejtik a Fertő térségét. Rendszeresen lehet találkozni halálfejes lepkével (Acherontia atropos) errefelé, folyófűszender példányok (Herse convolvuli) pedig nagy mennyiségben jelennek meg nyaranta a szürkületi órákban a Fertő-menti falvak virágágyásokkal díszített utcáiban. Jelentős állománya van a Berni Egyezményben szereplő, védett lápi szitakötőnek (Leucorrhinia pectoralis) a Fertő egyes víztestjein. A Lepidocyrtus peisonis nevezetű ugróvillás (Collembola) ősrovart a Fertő nádasából származó példányok alapján írták le, nevét is innen kapta.

A Szárhalom, domborzati viszonyai alapján inkább dombvidékként jellemezhető. Fekete redzina és humuszkarbonátos váztalajai azonban a középhegységi melegkedvelő növényvilágnak az élőhelye.

A xeroterm cseres- és molyhos tölgyesek ligetes állományai (Euphorbio angulatae-Quercetum pubescentis) közé napsütötte pusztai rétek (Chleistogeno-Festucetum rupicolae) ékelődnek, melyeken a kontinentális pannon flóra védelemre érdemes fajai tenyésznek: leány- (Pulsatilla grandis) és feketéllő kökörcsin (Pulsatilla nigricans), tavaszi hérics (Adonis vernalis), légybangó (Ophrys insectifera), boldogasszony papucsa (Cipripedium calceolus) és számos más kosborféle, tarka- (Iris variegata) és törpe nőszirom (Iris pumila), stb. Az élőhely fokozott védelmet élvez s tagja a MAB Bioszféra Rezervátum hálózatának. Látogatható részeit tanösvény segítségével járhatjuk be, amely a Tómalomtól indul.

A meleg, száraz élőhelyek számos melegkedvelő gerinctelen fajnak, például a lepkéknek is otthont adnak. Legnagyobb termetű hazai lepkénk, az éjjeli pávaszem (Saturnia pyri), a szintén látványos tölgyfaszender (Marumba quercus), az átlátszó szárnyú dongószender (Haemorrhagia fuciformis), a sápadt szemeslepke (Lopinga achine), de sok más faunisztikai ritkaság is megtalálható itt.

Az erdő fontos telelőhelye a Fertő kétéltű- és hüllőfaunájának is. A tarajos (Triturus cristatus) és pettyes gőték (Triturus vulgaris), vöröshasú unkák (Bombina bombina), vízisiklók (Natrix natrix), barna varangyok (Bufo bufo), a Fertőt leginkább jellemző kis tavibékák (Rana lessonae), stb. vonulási útvonalát azonban a Fertőd-Sopron közút kettészeli. A tömeges gázolások elkerülésére a legkritikusabb szakaszoknál (Fertőboz és Hidegség között) terelő fóliacsíkot húznak ki.


  •