A magyarországi Fertő-táj elkülöníthető részletei a Fertőmelléki-dombsor; maga a 75 km2-es, 88%-ban elnádasodott tó a határtól a domblábi rétekig; s a Hegykőtől-Sarródig terjedő szikes rétek, puszták, nádasok világa, amely tulajdonképpen a Fertő-zug dél-keleti csücske, s átmenetet alkot a Hanság felé.

A Fertő Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize. Hossza 35 km, szélessége 7-15 km, felülete 309 km2. Vízgyűjtő területe 1230 km2 mindössze négyszer nagyobb, mint a tófelület. Vízmélysége átlagosan 50-60 cm, a legmélyebb részeken sem haladja meg a 180 cm-t. Felszíni hozzáfolyása a Wulka- és Rákos-patak, természetes állapotában lefolyástalan. Vízleeresztés a Hansági-főcsatornán keresztül a fertőújlaki zsilip nyitásával lehetséges.

Hidrológiai paraméterei alapján sztyepptó, a kontinentális síkvidéki sós tavak utolsó, legnyugatibb fekvésű reprezentánsa. Vizére jellemző a sekélység, a nagyméretű vízszintingadozás és a magas sótartalom. A tavon belül a nyílt víz és a csatornák vízminősége markánsan különbözik: míg az előbbiek opalizáló szikes tavi vizek, addig az utóbbiak a kioldott humuszsavaktól mélybarna színűek.

Közép-Európa második legkönnyebben felmelegedő tava a Balaton után

A tó korát mintegy 20 ezer évre becsülik, a Hanság-medencével egyidejűleg, a jégkorszak végén földkéregmozgások (tektonikus lezökkenések) során jött létre. A rómaiak “Lacus Peiso” néven ismerték és id. Plinius feljegyezte időszakos teljes kiszáradását. Ez a történelem során többször is megismétlődött, utoljára a 19. század ’60-as, ’70-es éveiben. Ősi háborítatlanságában a Fertő és a Hanság vízjárta, tőzeges vidéke összefüggő vízrendszert alkotott egészen a XVIII. század második feléig.

Napjainkban a Fertő – nevéhez méltóan – a tavi szukcessziósorozat előrehaladott stádiumában van. A magyarországi részen a feltöltődés következtében a part menti nádas mind nagyobb területeket hódít el. Jelenleg a tó felületének több mint felét borítja. Az elnádasodás üteme a déli részeken gyorsabb, itt helyenként a nádas szélessége eléri az 5-6 km-t. A magyarországi Fertőrész nádasaiba kb. 240 km hosszúságú csatornahálózatot vágtak, amelyen a síkvíz és a nádasba záródott belső tavak is megközelíthetők. A tavak – Herlakni-, Oberlakni-, Hidegségi-tó, Átjáró-tó, Nagy határtisztás-tó, stb. – a parttól és a nyílt víztől is távol fekszenek.


  •